Az energiámra adott egy képlet:

100% + rekreáció = gyerekek + párkapcsolat + család + futás + egyesületi munka + barátok + munka + szülöi munkaközösség + házimunka

Ez már így összességében sem kevés, de ami durván belepiszkít és az egyenletet felborítja az a logisztika. Mikor kinek hány órakkor kell hol lennie. Órák telnek el még városon belül is az ingázással, gyakran autóval, néha tömegközlekedéssel, gyakran gyalog, még ritkábban biciklivel...
Hogyan lehetne ezt a tényezöt kisgyerekes családként minimalizálni???

Ami rendszeresen eszembe jut, az az egyetemi elöadás - talán csak városi legenda - amikor a professzor elöször köveket, majd kavicsokat és végül homokot szór a tartályba. A logisztika a tutira a homok egy része, és leginkább az a része, ami túlcsordul. De még ha a homok túl is csordul, egy sörre mindig marad idö. 
A saját "homok" tevékenységeinkböl a házimunka és a rendrakás az amit feláldozunk a leggyakrabban, bár erre is ki kell találnunk valamit lassan.

Amíg az egyenletre keresem a megoldást a következö hetekben, hónypokban, addig is álljon itt Kovács Kati örökzöld dala: Hány példányban kéne ahhoz élnem?